(hipnózis, relaxációs hipnózis, hipnoanalízis)
A
hipnózis szó a görög eredetű hypnos (alvás, álom) szóból származik,
mert először úgy hitték, hogy alvásszerű állapotról van szó. Mivel
hipnózis alatt módosul a tudatállapot, és a tudattalan jobban
hozzáférhetővé válik, a hipnózis gyógyítási céllal is alkalmazható.
A
hipnózis nem önmagában gyógyít, hanem eszköze a terápia folyamatának,
mert a hipnózis nyújtotta megváltozott tudatállapotban a páciens sokkal
fogékonyabb az alkalmazott terápiára. Akarata ellenére senkit sem lehet
hipnotizálni, az pedig lehetetlen, hogy a
terapeuta bármi
olyanra vegye rá páciensét, amitől az idegenkedik. A hipnózis mélysége
egyénenként eltérő lehet, annak megfelelően, hogy mennyire
hipnotizálható, és mennyire mélyült el a kliens és a terapeuta közötti
kapcsolatban a bizalom.
A hipnózis során a terapeuta segíti a
pácienst, hogy megtalálja azokat a belső erőforrásait, amelyekkel
erősítheti a már meglévő képességeit és új alkalmazkodási, megküzdési
mintákat alakíthat ki. A hipnoterapeuta elsődleges célja az, hogy olyan
változást segítsen létrejönni a tudattalanban, amely a páciens mielőbbi
gyógyulását szolgálja. E célt segíti az is, hogy a terápia alatt a páciens jelenlegi élethelyzetét, személyiségét, viselkedését is figyelembe veszi és megbeszéli páciensével.
Az
ego-state („én-állapot”) terápia a hipnoanalízis eszközei közül talán a
legfontosabb. A módszer alapja az, hogy személyiségünk több különböző
én-részből tevődik össze, amelyek a különböző szociális szerepeinknek
felelnek meg. Az élethelyzeteinknek megfelelően más és más készségeket,
működésmódokat alkalmazunk életünk során. Ezek az én-állapotok
rugalmasak, könnyen változtathatók és általában harmóniában
együttműködnek egymással.
Amikor trauma, bántalmazás ér minket,
akkor létrejönnek olyan én-részek, amelyek viszonya konfliktusokkal teli
lesz a többi én-résszel. Ilyenkor, ha az én-részt létrehozó
tapasztalatokhoz hasonló dolgok történnek velünk, nem tudunk megfelelően
reagálni a különböző helyzetekre, mert az ilyen én-rész hátráltat
minket, jelezve hogy foglalkoznunk kell vele. Az is előfordulhat, hogy
egy-egy ilyen én-rész, mint tünet tér vissza, és például depressziót,
szorongást, evés vagy alvászavart okoz. A hipnózis módszerével a
terapeuta képes a páciens személyiségének én-részeinek segíteni abban,
hogy kialakuljon közöttük egy új együttműködő kapcsolat, kommunikáció.
Hipnózisban a terapeuta feltárja az én-rész eredetét, létrejöttének
idejét, körülményeit, motivációit, és az eddig problémát okozó működés
az én-rész megismerésével elindulhat a változás, a személyiségbe
integrálódás útján.